Ipar és levegő

A projekt célja a tudás és a bevált gyakorlatok megosztása a szabályozási szakemberek között, valamint útmutatók és képzési anyagok kidolgozása az ipari kibocsátásokról szóló irányelv (IED) hatékony végrehajtásának támogatása érdekében. A projekt konkrét eredményei a következő négy évben (2021-2024) a következők lesznek:

A palagáziparról folytatott intenzív nyilvános vita reflektorfénybe helyezte a szárazföldi olaj- és gázipar egészét, annak szabályozását és az iparág legjobb gyakorlatának tekinthető gyakorlatot. Az uniós szabályozási keretet nemrégiben értékelte az Európai Bizottság (EB), amely "ajánlást" tett közzé a szénhidrogének (beleértve a palagázt is) hidraulikus repesztéssel történő kitermelésére vonatkozó minimumelvekről, és 2015 augusztusában szándékozik felülvizsgálni a végrehajtását. Ez a munka azonban nem vizsgálta a szárazföldi olaj- és gázipar meglévő gyakorlatát.

Az ipari balesetekre vonatkozó adatgyűjtés és elemzés szükséges az új balesetek megelőzése érdekében. Az ellenőröknek rendelkezniük kell a baleseti helyzetek illusztrációival, hogy megértsék, mi történt valójában, és milyen intézkedéseket hoztak végül az ilyen helyzetekben.

A projekt célja egy jelentés elkészítése volt arról, hogy a környezetszennyezés integrált megelőzéséről és csökkentéséről szóló irányelv (IPPC-irányelv) keretében az engedélyezés különböző szakaszaiban hogyan veszik figyelembe az emberi egészségre gyakorolt hatásokat. A tagállamok e kérdéssel kapcsolatos jelenlegi eltérő megközelítéseinek figyelembevételével egy helyes gyakorlatra vonatkozó útmutatót dolgoztak ki. Ez az útmutató segítséget nyújt a tagállamoknak azáltal, hogy meghatározza azokat a közös elveket és eljárásokat, amelyeket figyelembe vehetnek az IPPC-irányelv végrehajtása során. Az IPPC-irányelv minden korábbi jogszabálynál nagyobb hangsúlyt fektet az emberi egészség környezeti szabályozással történő védelmére. A projekt megállapította, hogy a legtöbb európai tagállamban (tagállam) az egészségvédelem és a környezetvédelem felelősségi köre nem egyazon szervhez tartozik. Az IPPC végrehajtása ezért kihívást jelent, és jelentős együttműködést igényel.

Ez a jelentés a 2004 októbere és 2005 júniusa közötti időszakban tartott üléseken megvitatott kérdőív eredményei alapján készült. A megbeszélések a gazdaságosságra, a termelési folyamatokra, a törvényekre és szabályozásokra, valamint az ellenőrzési eljárásokra összpontosítottak. A jelentés a cserzőipar ellenőrzésében és nyomon követésében részt vevő állami szervek számára készült. E célból a jelentés a bőr- és cserzőipar számos európai kontextusában szerzett tapasztalatokat foglalja össze.

Az IMPEL-projekt fő célja az volt, hogy információcserét folytasson a BREF valós felhasználásáról és a BAT végrehajtásáról az IMPEL-tagok és a tagállamokban a BREF terjesztéséért és a BAT végrehajtásáért felelős operatív hatóságok között.

A projekt célja a VOC-irányelv végrehajtásával kapcsolatos információcsere szakértők és/vagy ellenőrök között. Egy IMPEL-workshop során a résztvevők tájékoztatást kaptak az irányelvben szereplő VOC-szabályozásról és néhány nemzeti jogszabályról. A fő hangsúly az előkészített esettanulmányok megvitatásán volt, kis munkacsoportokban, amelyek egyenként 8-16 tagból álltak. A főbb eredmények a következők voltak:

A kibocsátáskereskedelemmel kapcsolatos munka (I-III. szakasz) célja az volt, hogy a végrehajtásban részt vevő különböző szabályozókat és szerveket összefogja, és megértse a megközelítésbeli különbségeket, valamint a rendszer működésére gyakorolt esetleges hatásokat. Ahol csak lehetséges, ez a működési gyakorlatok harmonizációjához és ezáltal a rendszer működésének összehangolásához vezethet.

A cementgyártás olyan összetett ipari tevékenység, amely potenciálisan nagy hatással lehet a környezetre. A különböző tapasztalatok és know-how-k azt mutatják, hogy a csak a kéménykibocsátás nyomon követése nem lehet hatékony ellenőrzési stratégia; fontos, hogy olyan integrált ellenőrzési intézkedéseket hajtsunk végre, amelyek figyelembe veszik a gyártási folyamatot és az alkalmazott technológiákat is, mivel a stabil és ellenőrzött folyamatvezetés a megfelelőség biztosításának első számú garanciája.

Az IMPEL az energiahatékonysággal kapcsolatos projektek sorát bonyolította le. Energiahatékonyság az engedélyezésben és az ellenőrzésekben (2010-2012) Az energia kiemelt kérdés az Európai Unióban. Az EU éghajlatváltozási és energiaügyi csomagja 2020-ig az energiahatékonyság 20%-os növelését és az üvegházhatású gázok 20%-os csökkentését irányozza elő. A 2002/2003-as, finn vezetésű IMPEL-projekt óta az energiahatékonyságról szóló jelenlegi értékelés szerint csak kisebb változások történtek az energiahatékonysági kérdések figyelembevételében az engedélyezési és felügyeleti eljárásokban. A projekt 7 fő kihívást azonosított az energiahatékonysággal kapcsolatban:

A levegőminőségi irányelvet és leányirányelveit az elmúlt években hajtották végre az EU tagállamaiban. 2007-ben egy korábbi IMPEL-projekt (Ausztria vezető partnerével) lehetővé tette a környezeti levegővel szennyezett zónákban lévő létesítmények engedélyezésével kapcsolatos szakértelem cseréjét, amely néhány tagállamban végzett vizsgálaton alapult. Egy 2009-ben készült korlátozott terjedelmű tanulmány kimutatta, hogy az irányelveket a gyakorlatban az IMPEL különböző tagállamaiban eltérő módon hajtották végre. Az ezen országok szakértői közötti kapcsolatok megerősítették a különbségeket, amelyek az ipari, közlekedési és hajózási ágazatok engedélyezése és végrehajtása tekintetében eltérő levegőminőség-kezelési tevékenységekhez vezetnek. Ugyanakkor nem sokat tudunk ezekről a különböző tevékenységekről és azok levegőminőségre gyakorolt hatásairól. Azt természetesen tudjuk, hogy a környezeti levegő minőségét a közlekedés és a hajózás is befolyásolja. Ez a projekt azonban az ipari kibocsátásokra korlátozódott, szem előtt tartva az IMPEL fő fókuszát, valamint a rendelkezésre álló korlátozott időt és erőforrásokat.

A 2008/1/EK IPPC-irányelv (jelenleg IED 2010/75/EU) és a 2000/60/EK vízügyi keretirányelv az EU környezetvédelmi jogának két legszélesebb körű eleme. Számos kihívás elé állították a tagállamokat. Az IPPC-szabályozás hatálya alá tartozó létesítmények hatással lehetnek a vízi környezetre, például a szennyező anyagok közvetlen vagy közvetett kibocsátása, vízkivétel stb. révén. Az IPPC megköveteli, hogy a létesítmények az elérhető legjobb technikáknak (BAT) megfelelő engedélyekben foglalt feltételek szerint működjenek. A létesítményeknek továbbá tiszteletben kell tartaniuk az uniós jogban meghatározott környezetminőségi előírásokat, beleértve az uniós vízügyi jogszabályok alapján levezetett előírásokat is. A két kötelezettségrendszer közötti kapcsolat azonban gyakran korántsem egyszerű.

A projekt célja az volt, hogy információcserét szervezzen a 23. cikk és az IED egyéb, ellenőrzéssel kapcsolatos cikkeinek végrehajtására vonatkozó legjobb gyakorlatokról. Az IMPEL által már kidolgozott, az ellenőrzés tervezéséről és a kockázatértékelésről szóló útmutatást, valamint az IED követelményeit figyelembe véve interaktív útmutatót dolgoztak ki az IED ellenőrzéséről.

Az ipari kibocsátásokról szóló irányelv 2011. január 6-án lépett hatályba, és a 80. cikk (1) bekezdésében felsorolt rendelkezéseit két éven belül át kell ültetni a nemzeti jogba. Az IED értelmében lehetséges, hogy számos ipari ágazatban a meglévő engedélyek felülvizsgálatára lesz szükség a vonatkozó BREF-irányelvben foglalt BAT-következtetések követelményeinek teljesítése érdekében (3. cikk (11) és (12) bekezdés). A meglévő irányelvek értelmében a tagállamok különböző rendszereket alkalmaznak a létesítményekben bekövetkező változások kezelésére. Ezeket a változtatásokat az engedélyekben különböző formában és formában hajtják végre, beleértve az engedélyek egyeztetett módosításait, az engedélyek módosításait, az engedélyek technikai módosításait stb. Az IED 20. cikke a létesítmények üzemeltetői által végrehajtott változtatásokkal, a 63. cikk pedig a meglévő létesítmények jelentős változtatásával foglalkozik. Ezek a rendelkezések új megközelítést igényelnek a tagállamoktól annak eldöntésére, hogy az engedélyek teljes felülvizsgálatára van-e szükség, vagy egy informálisabb változtatási jóváhagyási rendszert fogadnak el.

2009-ben az IMPEL-tagországok IPPC-sertéstenyésztő létesítményeinek engedélyezésére és ellenőrzésére vonatkozó összehasonlító programot hajtottak végre (I. szakasz). A projekt öt kulcsfontosságú kérdésre összpontosított: trágyatárolás, trágyaszórás, állattartási rendszer, légszennyező rendszerek és szagvizsgálat. A 2009-es projekt célja az egymástól való tanulás, a tapasztalatcsere és a helyes gyakorlatok azonosítása volt.

A környezetvédelmi ellenőrzési ciklus (EIC) lépésről lépésre leírja, hogyan kell megtervezni a környezetvédelmi ellenőrzéseket, és mit kell figyelembe venni az ellenőrzések végrehajtásakor. Az EIC-t az IMPEL keretként is használja, amelyhez az IMPEL egyéb ellenőrzési kezdeményezései kapcsolódhatnak, hogy jobb kohéziót teremtsenek a kifejlesztett eszközök között. Bár Európában sok tapasztalat van a környezetvédelmi engedélyezés terén, magát az eljárást még soha nem írták le lépésről lépésre útmutatóban. Ennek eredményeképpen nincsenek egyenlő feltételek a környezetvédelmi engedélyezési eljárások tekintetében, nincs iránymutatás az új engedélyező tisztviselők számára, és az IMPEL engedélyezési kezdeményezések között kisebb a kohézió.

Az alapjelentést csak néhány éve vezették be az európai jogba. Ennek ellenére egyes tagállamok már jelentős tapasztalatot szereztek a talajvizsgálatok terén, és egyes esetekben több évtizedes gyakorlati tapasztalaton alapuló, jól bevált eljárásokkal rendelkeznek. Az IED alapjelentésének célja elsősorban a talajminőség felmérése az ipari tevékenység engedélyének megújításakor, hogy megállapítson egy kiindulási állapotot. A cél az, hogy összehasonlítási alapot biztosítson a tevékenység végleges megszüntetése után, hogy lehetővé tegye a "szennyező fizet elv" objektív alapon történő alkalmazását.

A 2010/75/EU ipari kibocsátási irányelv (IED) 15. cikkének (4) és (5) bekezdése lehetővé teszi az IMPEL´tagok számára, hogy bizonyos körülmények között a BAT-AEL-nél kevésbé szigorú kibocsátási határértéket (ELV) határozzanak meg az engedélyben. A tagállamok jelenleg dolgozzák ki saját javaslataikat a végrehajtásra, amelyeket a Bizottság ezt követően felülvizsgál. A Bizottság nem tett közzé iránymutatást arra vonatkozóan, hogy a meghatározást hogyan kell végrehajtani. Ez az IMPEL-tagállamokban eltérő értelmezésekhez vezethet. A projekt célja a bevált gyakorlatok azonosítása és az IMPEL szabályozó hatóságainak segítése abban, hogy következetesebb megközelítést alakítsanak ki az IED-eltérésekkel kapcsolatban.

2011. január 6-án hatályba lépett az ipari kibocsátásokról szóló irányelv (IED), amelynek 80. cikkének (1) bekezdésében felsorolt rendelkezéseit két éven belül át kellett ültetni a nemzeti jogba. Az IED új követelményeket határoz meg az ipari létesítmények ellenőrzésére vonatkozóan az irányelv 23. cikkében foglaltak szerint. A rutinszerű környezetvédelmi ellenőrzésekre vonatkozó kötelezettségek új kihívást jelentenek az EU tagállamai számára. Az IMPEL az IMPEL easyTools projekt keretében már kidolgozott egy integrált kockázatértékelési módszert (IRAM), amely eszközként segíti a tagállamokat az IED 23. cikkében foglalt követelmények teljesítésében. Az integrált kockázatértékelési módszer (IRAM) és a kapcsolódó informatikai eszköz kifejlesztése egyértelművé tette, hogy a kockázatértékelési eszközt nemcsak az IED-ellenőrzésekhez, hanem a Seveso-irányelv és az RMCEI szerinti ellenőrzésekhez is használni kell.

Az ipari kibocsátásokról szóló irányelvben (IED) számos utalás található a veszélyes anyagokra és a belőlük eredő kockázatokra. Következésképpen érdemes megvizsgálni: hogy a REACH-rendelet szerinti követelmények/kötelezettségek hasznosak lehetnek-e az engedélyezési és ellenőrzési munka során; milyen változtatásokat lehetne eszközölni a REACH regisztrációs és engedélyezési kérelmek formátumában annak érdekében, hogy azok még inkább kompatibilisek legyenek és hozzáadott értéket jelentsenek az IED engedélyezés és ellenőrzés számára, milyen következményekkel (beleértve a pozitív hatásokat is) járnak a REACH-követelmények az engedélyezési és ellenőrzési tevékenységekre, és hogyan lehetne javítani a két jogszabály közötti szinergiákat és egymást kiegészítő jelleget.

Az ipari kibocsátási irányelv (IED) 2011. január 6-án lépett hatályba. A 80. cikk (1) bekezdésében felsorolt rendelkezéseknek két éven belül át kell ültetni a nemzeti jogba. Az irányelv 23. cikke kimondja, hogy az IED új követelményeket határoz meg az ipari létesítmények ellenőrzésére vonatkozóan.

Az IED Implementation IMPEL projekt szervezésében 2021. szeptember 28-án és október 11-én online workshopokat tartottak az üzemeltetők levegő kibocsátásának önellenőrzéséről. A műhelytalálkozók az üzemeltetői önellenőrzésre, a levegőbe történő folyamatos és nem folyamatos kibocsátásokra összpontosítottak, az üzemeltetők (kötelezettek) által végzett önellenőrzés megbízhatóságára és annak jelentésére összpontosítottak.