Víz és föld

A szennyezett területek kezelése olyan folyamat, amely a tagállamokban különböző sebességgel zajlik. Ez részben a jogszabályok különbözőségéből adódik, ami eltérő fogalommeghatározásokat jelent, például a "potenciálisan szennyezett területek", "szennyezett területek", "kármentesített területek" fogalmát. Ezért az Európai Bizottság és a Közös Kutatóközpont az EEA-EIONET hálózattal közösen kezdeményezést indított a következők felkutatására közös fogalommeghatározásokat és 2018-ban felmérést végzett a tagállamokban (https://ec.europa.eu/jrc/en/publication/statuslocal-soil-contamination-europe-revision-indicator-progress-management-contaminated-sites), amelynek eredményeként 6 telephelyi státuszt határoztak meg.

A felszín alatti víz értékes erőforrás a környezet és a különböző emberi tevékenységek számára. Az erre az erőforrásra nehezedő környezeti és antropogén hatások közé tartozik többek között az éghajlatváltozás (aszály, árvizek stb.), a (túlzott) vízkivétel és a szennyezés (pontszerű és diffúz). A víz újrafelhasználása, a vízpufferelés és a beszivárgás néhány lehetséges intézkedés, amelyekkel csökkenthető a friss felszín alatti víz iránti igényünk, valamint pótolható a tárolt vízkészlet. Ennek ellenére a felszín alatti víz fúrására és kinyerésére továbbra is szükség lesz különböző célokra. A felszín alatti vízhiány már nem kizárólag a száraz vagy mediterrán országok problémája. A közelmúltban tapasztalt hosszan tartó aszályos időszakok ismételten világossá tették, hogy a felszín alatti vízkészletekkel (a vízkivétel és a feltöltés) gondosan kell gazdálkodni Európa valamennyi tagállamában és országában.

Számos kutatószervezet évek óta dolgozik a cetfélék megfigyelésén, nagy hajók és komphajók segítségével, amelyek a megfigyelések platformjaként szolgálnak. A két fő európai hálózat az ISPRA által vezetett FLT MED NETwork és az ORCA által vezetett Atlanti Hálózat (amely évente közzéteszi az "európai cetfélék állapotáról" szóló jelentést). A hálózatok a Földközi-tenger térségének déli országaira (például Tunéziára és Marokkóra) is kiterjednek. Nagy szükség van arra, hogy a különböző kutatószervek csoportvezetői találkozzanak, és erősítsék az együttműködést, a legjobb gyakorlatokat, a közös kutatási és közös megfigyelési protokollok javítását, valamint a felmérési lefedettség kiterjesztését.

Art. A vízügyi keretirányelv (VKI) 4. cikke többek között arra kötelezi a tagállamokat, hogy a felszín alatti vizek jó állapotának 2015 decemberéig történő elérése érdekében védjék, javítsák és helyreállítsák a felszín alatti vizek valamennyi víztestét, valamint hogy hajtsák végre a szennyezőanyag-koncentráció jelentős és tartósan növekvő tendenciájának megfordításához szükséges intézkedéseket. Valójában azonban 2015-ben az EU felszín alatti víztestek 25 %-a (és például Németországban 36 %-a) kémiailag rossz állapotban volt, főként a mezőgazdaságból származó nitrát- és növényvédőszer-szennyezés miatt. Ráadásul egy 2018-as EEA-jelentés szerint a felszín alatti víztestek teljes területe, ahol a szennyezés emelkedő tendenciát mutat, még mindig majdnem kétszer akkora, mint ahol a tendencia megfordul (9,9 % a terület 5,9 %-ával szemben).

A projekt (SWETE-Safeguarding the Water Environment Throughout Europe, I-V fázis) célja, hogy a szabályozási megközelítések közös megértését, szakértői hálózatok kiépítését és közös erőforrások fejlesztését szolgálja a technikai ellenálló képesség növelése érdekében a vízkörnyezet területén (és különösen a vízügyi keretirányelv (WFD) végrehajtásával kapcsolatban). A SWETE VII. fázisa és a 2021-es Fenntartható földterítés projekt a talajoknak a földterítési tevékenységekből származó szennyező anyagok befogadóképességének vizsgálatára összpontosít.

E munkacsomag célja, hogy segítse a tagállamokat a körforgásos gazdaságra való áttérésben a vízkörforgásban. A városi, ipari és élelmiszeripari vízgazdálkodásban a vízfelhasználás és az újrafelhasználás (a tisztított szennyvíz alternatív vízforrásként való felhasználása) terén bevált gyakorlatok megosztása révén a cél a vízfelhasználás hatékonyságát (a minőségi és mennyiségi szempontok figyelembevételével) javító megoldások azonosítása és javítása, amelyek hozzájárulhatnak a környezetszennyezésmentes megoldásokhoz.

A környezeti bűnözés elleni küzdelemről szóló tanácsi következtetések (2016. december 8.) elismerték az IMPEL szerepét a környezeti bűncselekmények elleni küzdelemben, de a "vízügyi bűncselekmények" közös meghatározása kihívást jelentő feladat. Ráadásul a vízzel kapcsolatos bűncselekményeket szisztematikus elemző megközelítés hiányában gyakran más bűncselekmények - például csalás, korrupció, emberkereskedelem, okirat-hamisítás, terrorizmus - alá sorolják át. Az ilyen jellegű tevékenységek jellege és mértéke még mindig viszonylag ismeretlen. Ezen előzmények alapján ez a javaslat a vízügyi bűncselekményekkel kapcsolatos ismeretek bővítését célozza, az IMPEL Közösség bevonásával egy olyan projektbe, amelynek célja a témával, annak jelenlétével, megítélésével és kezelésével kapcsolatos információk összegyűjtése és megosztása az illetékes hatóságoknál.

A projekt célja, hogy megteremtse az alapot a környezetvédelmi hatóságok és ügynökségek nemzeti hálózataiban az autonóm szakértői értékelési tevékenységek fejlesztéséhez. Ez eszközként használható a saját teljesítmény javítására a párbeszéd, az együttműködésen alapuló konfrontáció és a bevált gyakorlatok megosztása révén az ugyanahhoz a hálózathoz tartozó kollégák között.

A bányászati tevékenység mindig is nyersanyagforrást jelentett az ember számára, ugyanakkor számos környezeti problémát is okozott. A hatalmas mennyiségű, gyakran elhagyott bányászati hulladék szennyezés forrása, valamint a geotechnikai és hidrogeológiai instabilitás területei. Napjainkban, számos bányászati tevékenységgel kapcsolatos balesetet követően az Európai Bizottság elfogadta az ásványinyersanyag-kitermelő iparban keletkező hulladék kezeléséről szóló 2006/21/EK irányelvet (az úgynevezett bányászati irányelv), amely módosította a 2004/35/EK irányelvet.

Az Európai Bizottság felkérte az IMPEL-t, hogy bővítse és alkalmazza szabályozási képességeit a víz- és földügyi szakértői csoportban. A hatékony víz- és szárazföldi erőforrás-gazdálkodás (mind minőségileg, mind mennyiségileg) az adatokon, információkon és szakmai megítélésen alapuló jó előrehaladó tervezésen és megvalósításon alapul. Alapvető fontosságú, hogy az egyes tagállamok gazdasági növekedése támogassa a tervezett fenntartható víz- és szárazföldi erőforrások védelmét és hasznosítását. Továbbá az Európai Bizottság által támogatott ECA kezdeményezés új kihívásokat támaszt, különösen az 5. pontban (Útmutató dokumentum(ok) elkészítése a vidéki területeken (a földdel és a vízzel kapcsolatos) környezetvédelmi megfelelés biztosításának helyes gyakorlatáról), amelyeket meg kell vizsgálni, meg kell vitatni, hogy javaslatokat találjunk az ambiciózus IMPEL további fejlődési perspektívájának teljesítésére.

Az EU számos folyója, tava és patakja messze van attól a jó vízügyi állapottól, amelyet az EU vízügyi keretirányelve szerint 2015 decemberére, vagy legkésőbb 2027-re el kellene érniük. Németországban például a folyók és patakok mindössze 10%-a rendelkezik jó ökológiai és kémiai állapottal, ami a szennyvíz, a mezőgazdasági műtrágyák és növényvédő szerek okozta szennyezésnek, az erős csatornázásnak, a vízgátak akadályozásának, valamint a vízgyűjtő területeken a városok terjeszkedésének és a talajtömítésnek tudható be. A víz állapotára gyakorolt hatások csökkentése és visszafordítása érdekében integrált módon kell értékelni ezeket, és gondosan meg kell határozni a szükséges intézkedések prioritásait.

Az Európai Bizottság ezt a projektterületet az IMPEL számára prioritásként határozta meg. Kiemelték, hogy a vízügyi keretirányelvnek (diffúz szennyezés és illegális vízkivétel) és a nitrátokról szóló irányelvnek való megfelelés szintje alacsony, és hogy a "környezetvédelmi" és a "mezőgazdasági" felügyelőségek között szakadék tátong. Ennek eredményeképpen a különböző szabályozó ügynökségek fokozott hálózatba szervezését kívánták elérni a mezőgazdasági ágazatban a megfelelőség magasabb szintjének elérése érdekében, valamint a vonatkozó információk és a jelenlegi legjobb gyakorlatok cseréjét a diffúz szennyezéssel és a nitrátok ellenőrzésével kapcsolatban.

A versenyképes mezőgazdasági termelés és a vízi ökoszisztémák védelme közötti egyensúly a közös agrárpolitika (KAP) és a vízgazdálkodási politika keretében az EU-tagállamok számára fontos kérdés. Keretirányelv (WFD) között. A peszticidek fenntartható használatának elérését szolgáló eszközök a vidékfejlesztési programok keretében finanszírozott önkéntes agrár-környezetvédelmi kötelezettségvállalások, valamint a kölcsönös megfeleltetésre és a vízügyi keretirányelv szerinti alapvető intézkedésekre vonatkozó szabályozási minimumkövetelmények. A felszín alatti és felszíni vizek jó állapotára vonatkozó célkitűzések elérése érdekében a vízügyi keretirányelv 11. cikkének (3) bekezdése kimondja, hogy a vízgyűjtő-gazdálkodási tervekben felül kell vizsgálni és szükség esetén aktualizálni kell a peszticidek használatának megelőzésére és ellenőrzésére irányuló intézkedéseket. Le kell írni a célok elérése érdekében hozott nemzeti szabályozást, és a peszticidek fenntartható használatáról szóló irányelv (2009/128/EK) szerinti, a peszticidek használatának megelőzésére és ellenőrzésére irányuló alapvető intézkedések e jogi alapját meg kell határozni a tagállamok által 2015 decemberében a vízügyi keretirányelv szerint véglegesítendő intézkedési programban. A vízügyi keretirányelv szerint továbbá kockázatalapú (operatív) monitoringprogramokat kell kidolgozni annak érdekében, hogy nyomon lehessen követni a felszín alatti és felszíni vizekben lévő szennyező anyagok csökkentését célzó intézkedések szükségességét. A tagállamokon belül a monitoring költségeit különböző mértékben a lakosság és a növényvédőszer-felhasználók fedezik. A vízügyi keretirányelv végrehajtása az első gazdálkodási ciklusban zajlik, és a tagállamokban az előfeltételektől, valamint a nemzeti problémáktól és lehetőségektől függően különböző végrehajtási hiányosságok vannak. Az IMPEL-hálózat tervezi, hogy terveket és stratégiákat cserél a vízügyi keretirányelv nemzeti jogban történő további végrehajtásának elősegítésére, a kötelező és önkéntes intézkedések közötti harmonizált egyensúly elérése érdekében, valamint a szennyező fizet elv harmonizált alkalmazása érdekében, amikor a nyomon követés költségeit meg kell osztani.

A mezőgazdaságból származó nitrátszennyezés a vízügyi keretirányelv és a nitrátokról szóló irányelv betartásának gyenge szintje miatt az IMPEL számára kulcsfontosságú terület, amellyel foglalkoznia kell. 2013 folyamán sikeres projektet tartottak a mezőgazdasági és környezetvédelmi felügyelők közötti hálózatok létrehozására a diffúz szennyezés és a nitrátirányelv területén. Két helyszíni látogatásra került sor a két elsődleges tématerületet vizsgálva. A projekt tagjai megállapították, hogy folytatni kívánják a munkát ezen a területen további cserelátogatások szervezésével és egy olyan útmutató dokumentum kidolgozásával, amely a végrehajtás elősegítése érdekében megosztja az ezen a területen azonosított bevált gyakorlatokat.

A túlzott vízkivétel nem csak öntözési célokra, hanem ipari és polgári célokra is előfordul, és a következő esetekben egyes esetekben drámai hatással lehet a talajsüllyedésre. Az illegális vízkivétel tipikus esetei, amikor a kutak engedély nélkül működnek, vagy amikor a vizet engedély nélkül szivattyúzzák ki a folyókból vagy csatornákból. A Föld-megfigyelés (EO), különösen a műholdas távérzékelés, jól bevált módszereket kínál a vízkivételek nyomon követésére. Az illegális vízkivételek felderítése további előrelépést jelent, és csak akkor lehetséges, ha az engedélyeket megfelelő térinformatikai rendszerben rendszerezik. A vízkivétel nyomon követésére szolgáló EO-módszerek első körben a következőképpen foglalhatók össze:

Az IMPEL szervezi a 2015-ös talajvédelmi konferenciát, amelynek célja a tapasztalatok megosztása és a talajvédelemmel kapcsolatos legjobb gyakorlatok alkalmazásának támogatása a gyakorlati szakemberek körében uniós szinten. A konferencia hátterében az ENSZ által erre az évre meghirdetett "A talajok nemzetközi éve" (IYS) áll, és általánosságban lehetőség nyílik e létfontosságú környezeti elem védelmére irányuló figyelemfelkeltő kezdeményezések kidolgozására.