Az elmúlt években megnőtt a környezetvédelmi kötelezettségekre való pénzügyi tartalékolásra vonatkozó jogszabályi követelmények száma. Több joghatóság több típusú tevékenységre vonatkozóan ír elő pénzügyi céltartalékot.
A pénzügyi tartalékolásra vonatkozó jogszabályi követelményekkel a az IMPEL 2016-os jelentése a Financiális tartalékolásról – a környezet és a közpénzek védelme foglalkozik részletesen, és általában a következőkből erednek:
- EU-irányelvek és rendeletek (például a hulladéklerakókról szóló irányelv, a bányászati hulladékokról szóló irányelv, A hulladékok határon átnyúló szállításáról szóló rendelet és A szén-dioxid geológiai tárolásáról szóló irányelv), .
- nemzetközi egyezmények, és
- Belföldi jogszabályok.
A gazdasági szereplők és iparágak a jó üzleti gyakorlat részeként saját kezdeményezésükre is dönthetnek úgy, hogy pénzügyi tartalékot szereznek be.
Az Európai Bizottság iránymutatást adott ki (például a földtani tárolásról szóló irányelv pénzügyi biztosítéki mechanizmusairól), de a tagállamok általában mérlegelési jogkörrel rendelkeznek az uniós követelmények teljesítése érdekében elfogadható pénzügyi biztosítéki mechanizmusok típusának meghatározásában. Egyes tagállamok nemzeti jogszabályokat vagy iránymutatásokat tesznek közzé, amelyek meghatározzák, hogy milyen típusú mechanizmusok, milyen körülmények között elfogadhatóak, és egyes esetekben meghatározhatják az összeget. Egyes szabályozók a pénzügyi rendelkezéseket más, a kötelezettségek felhalmozódásának korlátozását célzó rendelkezésekkel egészíthetik ki. Erre példa az albertai energiaszabályozó által az inaktív készletekért felszámított vissza nem térítendő díjak.
Nem szabad elismerni, hogy a pénzügyi céltartalékok nyújtása és teljesítése tekintetében nincs egyetlen olyan megközelítés, amely bármely adott helyzetre alkalmazható lenne. A társasági jog, a fizetésképtelenségi jog és a környezetvédelmi jog közötti kölcsönhatás összetett és országonként eltérő. Az egyik joghatóságban működő mechanizmusok váratlan problémákat okozhatnak egy másikban, mivel számos tényező, többek között a jogi hagyományok és a nemzeti jogszabályok eltérései miatt. Emellett a rendelkezésre álló mechanizmusok is eltérőek lehetnek. A szabályozó hatóságok számára elfogadható mechanizmusok típusait meghatározó egyéb tényezők közé tartozhat a környezeti felelősség jellege (előre látható vagy előre nem látható), a felelősség pénzügyi profilja, az üzemeltetés jellege és a szabályozó hatóságnak az adott intézkedéstípussal kapcsolatos tapasztalata. Az útmutató használóinak tanácsos ezeket a tényeket országukra, iparágukra, üzemeltetőjükre és felelősségükre vonatkozóan megállapítaniuk.
A pénzügyi rendelkezés nem csodaszer, és a pénzügyi rendelkezés által nyújtott védelem korlátozott lehet, különösen az illegális tevékenységek esetében. Bizonyos illegális tevékenységek (pl. hulladéklerakás) teljesen kívül esnek azokon az engedélyezési és jogi rendszereken, amelyek alapján a pénzügyi rendelkezéseket létrehozták. Az illegális tevékenységek akkor is veszélyeztethetik a pénzügyi rendelkezések elégségességét és jogbiztonságát, ha azok már léteznek. Ilyen például egy hulladékfeldolgozó telephely elhagyása, ahol az engedélyben meghatározott határértékeket meghaladó mennyiségű hulladékot halmoztak fel; a pénzügyi céltartalék nem lenne elegendő, ha azt az engedélyben meghatározott határértékek alapján számolnák ki. A jogellenes tevékenységek jogi szempontból is érvényteleníthetik a pénzügyi céltartalékokat a jogellenes cselekményekre vonatkozó kizáró záradékok miatt. A a környezeti felelősség egyéb megközelítései, fejezetben van némi értekezés a jogellenes tevékenységek érvényesítésével kapcsolatban.