Állami szinten léteznek különböző általános környezetvédelmi alapok, amelyeket az államok elméletben vagy gyakorlatban felhasználhatnak a környezeti kötelezettségek kezelésére, ha az üzemeltető nem teljesít kötelezettséget. Ezeket az alapokat finanszírozhatják általános adókból vagy a szennyező gyakorlatokra kivetett illetékekből, és más célokat is szolgálhatnak, mint például a környezetvédelmi kezdeményezések általános finanszírozása.
Ezek különböznek a ‘kölcsönös alap vagy pool’ pénzügyi rendelkezésektől, amelyek sokkal célzottabb eszközök mind finanszírozásuk (a konkrét kötelezettségekkel és felelősségekkel rendelkező üzemeltetők által), mind felhasználásuk (általában csak az említett üzemeltetők mulasztásainak kezelésére szolgáló tartalékeszközként) tekintetében.
Az általános környezetvédelmi alapok e típusait a továbbiakban nem vizsgáljuk.
Az EU szintjén az EU Szolidaritási Alapot 2002-ben hozták létre az Ausztriát, a Cseh Köztársaságot, Franciaországot és Németországot sújtó súlyos árvizeket követően. Az alap célja, hogy az EU ‘gyorsan, hatékonyan és rugalmasan tudjon reagálni [egy nagyobb természeti katasztrófára]’. A Prestige kárainak kivételével, az alap azonban nem nyújtott és nem is nyújt finanszírozást ember okozta katasztrófára. Továbbá az EU Szolidaritási Alapja nem nyújt finanszírozást, ha a kár biztosítható.
Az EU Bizottsága 2013-ban jelentést tett közzé az ipari balesetekből eredő környezeti felelősség és veszteségek fedezésére szolgáló alap létrehozásának megvalósíthatóságát vizsgáló tanulmányról.
.