Három fő kategóriája van a felelősségre vonható személyeknek: az anyavállalatok, az igazgatók és tisztségviselők, valamint a kapcsolt személyek tágabb kategóriája.
Az anyavállalatok
Elképzelhető, hogy az üzemeltető anyavállalata (azaz részvényese) felelősségre vonható a környezeti felelősségekért. Ezek megvitatása előtt a társasági jog két alapvető elvét kell hangsúlyozni, amelyek sok, ha nem a legtöbb joghatóságban jelen vannak. Először is, az alapításkor minden társaságot különálló jogi személyként kezelnek a részvényeseihez (pl. az anyavállalathoz) képest. Ez azt jelenti, hogy a részvényesek rendes körülmények között nem vonhatók felelősségre a társaság tartozásaiért és kötelezettségeiért. Másodszor, a részvényesek (pl. anyavállalatok) korlátozott felelősséget élveznek, ami azt jelenti, hogy amennyiben a társaság fizetésképtelenné válik, csak a társaságban birtokolt részvényeik után be nem fizetett összeggel kell hozzájárulniuk, ha van ilyen. Az, hogy egy adott joghatóságon belül milyen mértékben tartják tiszteletben ezt a két elvet, az adott jogrendszer jogi hagyományaitól függ. Egyes jogrendszerek például könnyebben figyelmen kívül hagyják az önálló jogi személyiség elvét, mint mások.
Ha az anyavállalatot felelősségre kell vonni, felelőssége általában két esetben merül fel. Először is, ha a jogszabályok értelmezése alapján az anyavállalatot találják a ‘felelős személynek’. Ezt gyakran nevezik ‘közvetlen’ felelősségnek. Például, ha a felelős személynek az a személy minősül, aki ‘üzemelteti’ vagy ‘ellenőrzi’ a vonatkozó tevékenységet (pl. az EU-s ELD), akkor az anyavállalat, amelyről megállapítást nyer, hogy ‘üzemeltette’ vagy ‘ellenőrizte’ a tevékenységet, felelős személy lesz. Az Egyesült Államok Legfelsőbb Bíróságának ítélkezési gyakorlata (United States v Bestfoods, 524 U.S. 51 (1998)) kimondja, hogy az amerikai jog szerint vannak olyan körülmények, amikor egy anyavállalatot úgy lehet tekinteni, hogy ‘üzemelteti’ leányvállalata létesítményét. Ezek a körülmények azonban korlátozóak, és a későbbi bíróságok szűken értelmezték őket.
Másrészt az anyavállalat felelőssé tehető leányvállalatának adósságaiért és kötelezettségeiért. Ezt gyakran nevezik ‘közvetett’ vagy ‘származékos’ felelősségnek. Meg kell jegyezni, hogy a felelősségnek ez a formája jelentősen eltér az első kategóriától, ahol az anyavállalatot saját tetteiért vonják felelősségre. Közvetett (vagy származékos) felelősség akkor merülhet fel, ha a leányvállalat ‘vállalati fátyolát’ áttörték vagy feloldották. A társasági jogban a ‘társasági fátyol’ kifejezés metaforikus kifejezés arra az alapelvre, hogy a társaság, ha egyszer már bejegyezték, a részvényeseitől elkülönült jogi személy, saját jogokkal és kötelezettségekkel. Ha a ‘társasági fátylat’ ‘áttörik’ vagy ‘feloldják’, a bíróságok figyelmen kívül hagyják a leányvállalat önálló jogi személyiségét, és annak tartozásait az anyavállalatra (vagy általánosabban a részvényesekre) hárítják. Azt, hogy ez milyen mértékben lehetséges, ismét az adott joghatóság jogi hagyományai határozzák meg. Egyes jogrendszerek azonban kifejezetten rendelkeznek ilyen felelősségről, ha a leányvállalat fizetésképtelenné vagy csődbe megy. Erre példa a 2010-ben Franciaországban elfogadott Grenelle 2 jogszabály. A jogszabály olyan rendelkezéseket tartalmaz, amelyek kötelezhetik a felszámolás előtt álló leányvállalat anyavállalatát, hogy részben vagy egészben fizesse meg a meghatározott létesítményekben bekövetkezett környezeti károk helyreállításának költségeit, ha az anyavállalat gondatlansága hozzájárult a leányvállalat vagyonvesztéséhez.
igazgatók és tisztségviselők
Az anyavállalatokhoz hasonlóan egyes jogrendszerekben az igazgatók és tisztségviselők is közvetlen vagy közvetett (vagy származékos) felelősséggel tartozhatnak a környezeti károk helyreállításáért.
A legismertebb eset talán a Northstar Aerospace (Canada) Inc. esete, amely 1981 és 2010 között helikopter- és repülőgép-alkatrészeket gyártó üzemet működtetett az Ontario állambeli Cambridge-ben. A vállalat 2012-es csődjét követően az ontariói környezetvédelmi minisztérium kötelezte a Northstar 12 korábbi igazgatóját és tisztségviselőjét, hogy hajtsanak végre intézkedéseket a létesítményből egy lakóövezetbe vándorló talajvízben lévő triklór-etilén és hat vegyértékű króm helyreállítására. A szabályozó hatóság már korábban felszólította a Northstar-t a kármentesítés elvégzésére. Az ügyet végül 4,75 millió C$ összegben rendezték.
A High Court of Ireland ítélkezési gyakorlata is létezik mind a közvetlen (Ronan kontra Clean Build Ltd. és Cork CC v O’Regan) és közvetett (vagy származékos) (Wicklow CC v Fenton és Környezetvédelmi Ügynökség v Neiphin Trading Ltd) igazgatói felelősségről.
Az igazgatók ellen a fizetésképtelenségi vagy felszámolási jog rendelkezései alapján is lehet személyes eljárást indítani olyan körülmények között, amikor gondatlanságból vagy a társasággal szemben fennálló kötelezettségeiket megszegve jártak el, mint például az Egyesült Királyságban az 1996. évi fizetésképtelenségi törvény 212. szakaszában foglalt rendelkezések.
Kapcsolódó személyek
Az ausztráliai Queensland állam kormánya 2016-ban módosította az 1994-es környezetvédelmi törvényt (Qld), hogy felhatalmazza a Környezetvédelmi és Örökségvédelmi Minisztériumot, hogy elrendelje a ‘kapcsolódó személyeket’ a környezeti károk helyreállítására, ha az üzemeltető hivatalos fizetésképtelenségi eljárás (csődeljárás, felszámolás vagy csődeljárás) alá kerül, és így nem tud fizetni az általa okozott környezeti károk helyreállításáért.
‘kapcsolt személyek’ a ‘felelősségi lánc’ módosítások értelmében: egy holdingtársaság (pl. az üzemeltető anyavállalata); olyan kapcsolt vállalkozás, amely olyan földterület tulajdonosa, amelyen az üzemeltető meghatározott tevékenységeket, például bányászati tevékenységet folytat vagy folytatott; vagy egy másik személy, aki környezetvédelmi engedély alapján olyan tevékenységet folytat vagy folytatott, amely környezeti kárt okoz vagy valószínűleg okozhat.