Madárvédelmi irányelv a repülőtereken

Az EU élőhelyvédelmi és madárvédelmi irányelvei védik Európa biológiai sokféleségét. A repülőterek Európa jelentős részét lefedik, szétszóródva a kontinensen, és Európa élőhelyeinek, növény- és állatfajainak széles skálájának adnak otthont.

Míg a repülőtereken a legtöbb kis állatfaj nem jelent veszélyt a repülőgépek biztonságára, a nehéz és/vagy rajokban élő állatok jelentik az egyik legnagyobb veszélyt. Az úgynevezett repülőgépek és a vadon élő állatok közötti ütközések késésekhez, sérült repülőgépekhez, sőt lezuhanásokhoz vezetnek, és évente több milliárd euróba kerülnek a légiközlekedési ágazatnak. A 139 / 2014 EK rendelet védi a repülésbiztonságot, beleértve a vadon élő állatok veszélyeztetettségének kezelését, különös tekintettel az élőhelykezelésre és a zaklatási technikákra.

Az EU madárvédelmi és élőhelyvédelmi irányelvei eltéréseket biztosítanak a légi járművek biztonságát veszélyeztető fajok zaklatására vagy elpusztítására, kikötve, hogy az eltérések csak akkor alkalmazhatók, ha nincs más alternatíva. 

A repülőgépek - vadon élő állatok ütközésének megelőzése keretein belül a repülőterek hozzájárulhatnak a nem veszélyes vadon élő fajok megőrzéséhez. Különösen az európai mezőgazdasági területek madarainak és más, a mezőgazdaság intenzívebbé válása miatt súlyosan csökkenő fajoknak, mint például a szirti pacsirtának a védelmére irányuló uniós kezdeményezésben megcélzott fajokhoz. 

A jó gyakorlatok példái segíteni fogják a repülőtereket abban, hogy a legmegfelelőbb repülőgép - vadon élő állatokkal való ütközés megelőzési stratégiákat alkalmazzák, ami 1) a repülőgép - vadon élő állatokkal való ütközés veszélyének csökkenését és 2) az eltérési engedélyek által érintett egyedek számának csökkenését, valamint 3) a nem veszélyes fajok számának növekedését eredményezi.

A projekt célja a következők vizsgálata:

1. A repülőgépek által elpusztított állatok száma, fajonként megadva;

2. Az eltérési engedélyek  alapján elpusztított/megsemmisített állatok száma, fajonként megadva;

3. A repülőterek madárvédelmi és élőhelyvédelmi irányelveknek való megfelelésének szintje;

4. A repülőterek által a repülőgépek és a vadon élő állatok ütközésének megelőzésére végrehajtott módszerek;

5. A repülőterek és a vadon élő állatok közötti ütközések megelőzése;

5. Azok a módszerek, amelyeket alkalmazni lehetne a repülésbiztonság és a biológiai sokféleség szempontjából előnyös helyzet kialakításához.

Fotós: Andries Pen